Csoóri Sándor 85 éves
Csoóri Sándor Kossuth-díjas költő, író, esszéista, a nemzet művésze február 3-án lesz nyolcvanöt éves. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának portréja:
A Székesfehérvárhoz közeli Zámolyban, földműves családban született. Az 1941-ben Hóman Bálint kultuszminisztersége idején felállított Országos Tehetségkutató Intéző Bizottság segítségével került Pápára középiskolába, 1950-ben érettségizett a Református Kollégiumban. A budapesti egyetem bölcsészkarára, mert egyházi iskolába járt, nem jutott be, de 1951-ben felvették az Egyetemi Orosz Intézet (a későbbi Lenin Intézet) orosz-történelem-marxizmus és műfordítás szakára.
Tanulmányait tüdőbetegsége miatt már az első évben félbe kellett szakítania, és újságíróként kezdett dolgozni a Pápai Néplapnál, majd a Veszprém megyei Népújságnál.
Az irodalmi életbe 1953 augusztusában robbant be, amikor a Csillag és az Irodalmi Újság egyszerre 14 versét tette közzé, melyeket a társadalmi problémák iránti érzékenység, a Rákosi-korszakot bíráló őszinte hangvétel jellemezte. Az Irodalmi Újság, majd a Szabad Ifjúság munkatársa, 1955-56-ban az Új Hang versrovatának szerkesztője lett. 1954-ben jelent meg első kötete Felröppen a madár címmel, ugyanebben az évben József Attila-díjat kapott. A politikából egyre inkább kiábrándult, költészetében sajátos módon keveredtek a politikai ellentmondások és a személyes vallomások, kritizálta a diktatúra személyiség- és társadalomromboló hatásait.
Az 1956-os forradalom után egy ideig nem talált munkát, majd tisztviselőként helyezkedett el a Lakatosipari Vállalatnál. 1958-tól szabadfoglalkozású íróként, 1968-tól 1988-ig a MAFILM dramaturgjaként dolgozott. A hatvanas években megfigyelés alatt állt, évekig hallgatásra kényszerült, jelentősebb díjat nem kaphatott. Ekkor írott verseit sötét tónusok, vidéki csendéletek, valamint a szegények iránti együttérzés jellemezték. 1962-es Menekülés a magányból című verseskötetének fő témái a gyermekkor, a háború és a szerelem. 1967-től forgatókönyvíróként közreműködött Kósa Ferenc (Tízezer nap, Ítélet, Hószakadás, Nincs idő) és Sára Sándor (Vízkereszt, Nyolcvan huszár, Elátkozva a hatodik napot, Tüske a köröm alatt) filmjeiben.
A szellemi és politikai ellenzék egyik vezetőjeként részt vett az 1985-ös monori és az 1987-es lakiteleki tanácskozás előkészítésében. 1987-ben egyike volt a Magyar Demokrata Fórum alapító tagjainak, 1988-93 között a mozgalom elnökségi tagja, 1988-tól 1992-ig a kéthetenként megjelenő Hitel című irodalmi és társadalmi folyóirat szerkesztő bizottságának elnöke volt. 1992 óta a Hitel főszerkesztője. 1991-2000 között a Magyarok Világszövetségének elnökeként ténykedett, és elérte, hogy létrehozzák "a mozaiknemzetet egyben láttató" Duna Televíziót, amely műholdas adásaival azóta is ápolja és segíti a szomszédos országokban élő magyarok nyelvének és kultúrájának megőrzését.
Életművében jelentős helyet foglal el a szociográfia, esszéiben egyszerre alkalmazza a logikai-fogalmi és a metaforikus megközelítést, nem különíthető el bennük a személyesség és a magyarság sorskérdései iránt érzett felelősség. Esszéivel, publicisztikai írásaival folyamatosan jelen van a közéletben. 2007-ben életre hívta a magyar közélet megújítását céljául kitűző új civil szervezetet, a Márciusi Chartát.
Összegyűjtött versei A jövő szökevénye címmel 2000-ben láttak napvilágot, 2004-ben válogatott verseinek legújabb gyűjteményét Elkártyázott köpeny címmel publikálta. 2007-ben esszékötettel jelentkezett Tizenhét kő a parton címmel. 2009-ben Harangok zúgnak bennem címen adta ki legújabb verseit. 2012-ben Már én se volnék címmel összegyűjtött szerelmes verseiből adott ki válogatást. Nyolcvanadik születésnapjára versei alapján Télvégi Tavaszváró címmel komponált oratorikus "látomást" Szokolay Sándor.
József Attila-díjjal kétszer tüntették ki, 1954 után 1970-ben is. 1981-ben Herder-díjjal, 1984-ben Bibó István-díjjal ismerték el. A Kossuth-díjat, amelyet ellenzéki magatartása miatt nem ítéltek neki oda korábban, 1990-ben kapta meg, 2012-ben pedig a Kossuth-nagydíjat vehette át. 1997-ben Sára Sándorral és Kósa Ferenccel Magyar Örökség Díjat kapott a Tízezer nap című filmért. 2005 óta a Magyar Írószövetség örökös tagja. 1997-ben Károli Gáspár-díjat, 2000-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést vehetett át. Munkásságát 2003-ban Arany János-nagydíjjal, 2004-ben Magyar Művészetért Díjjal, 2008-ban Prima Primissima Díjjal is elismerték. 2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) nagydíjával, 2014-ben pedig a Nemzet Művésze díjjal jutalmazták, és ugyanebben az évben lett Budapest díszpolgára.
